Csecsemő táplálás és étvágytalanság
- Az anyatejes táplálás az egyedüli mód, amely ideális táplálékot biztosít a csecsemő megfelelő növekedéséhez, fejlődéséhez.
Az anyatej nem csupán eledel, hanem orvosság a megbetegedések ellen, s a szoptatás maga szoros, bensőséges kapcsolatot teremt a gyermek és édesanyja között. A tartósan szoptatott gyermekek körében a későbbi életkorban ritkábban fordul elő allergiás megbetegedés, asztmatikus hörghurut, cukorbetegség, magas vérnyomás.
Az anyának a szoptatás technikáját, helyes módját is meg kell tanulni. Bármilyen probléma vagy akár csak bizonytalanság esetén bátran vegye igénybe a gyerekorvos vagy a védőnő szakszerű segítségét.
A tej termelődése a szülés után néhány órán belül megindul, de teljes mennyiségét általában csak 7-14 nap alatt éri el. Ezt az időszakot türelemmel ki kell várni, és nem szabad azonnal hozzátápláláshoz folyamodni.
Ha az anyatej mennyisége mégsem elegendő, hozzátáplálásra csak az orvos által a gyermekének legmegfelelőbbnek tartott tápszert használja (tehéntejet semmi esetre sem!). Bármilyen kevés teje van, először mindig szoptasson, csak azután adja oda a pótlást.
Az elválasztást 5-6 hónapos korban kezdjük el. Elsőként gyümölcsöt adjunk, előbb gyümölcslé formájában, majd turmixolva, vagy almareszelőn reszelve. Elsősorban az alma, őszibarack ajánlatos, de adható a szezonnak megfelelően cseresznye, meggy is. Banánt, paradicsomot, narancsot később, 6 hónapos kor után adjunk. Kerüljük az apró magvas gyümölcsöket (eper, málna, kiwi).
- Új táplálékféleségek beépítésekor ezek 1-2 héttel kövessék egymást.
A főzelékeket 6 hónapos korban kezdhetjük el, először burgonyát. Később a főzelékbe olaj (kb. 1 dl főzelékbe 1 teáskanál olaj) adása javasolt, és hús ( baromfi „fehér” húsok) .
Az ételallergiák elkerülése miatt színtejet (azaz hígítatlan tehéntejet) 2 éves kor felett, tejterméket és tojássárgáját, tojásfehérjét csak egy éves kor után adjunk.
Ugyancsak kerülendő 1 éves kor előtt méz, mák, dió, mogyoró, mandula adása (még őrölve is). Lisztes ételt (tejbedara, stb.) is csak 12 hónapos kor után adjunk.
Itt kell megemlíteni a legújabb, 2011-ben kialakuló irányelvről a lényeget. Ez a glutén, azaz lisztes étel bevezetését 6 hónapos kor alatt javasolná, amíg még szoptat az anya. Azonban továbbra is az a véleményem, hogy – bár valóban az anyatej bélfalra gyakorolt védő hatása alatt bevezetett új ételfajták kevesebb allergiát okozhatnak, azonban – 4-5 hónapos kor korai a glutén bevezetésére. Sokkal fontosabb, hogy továbbra se adjunk liszteset 1 éves kor alatt, ezzel kiküszöböljük azt az átmeneti veszélyesnek mondható időszakot, amikor a szopás kezd elmaradni, s 6 hónapos kortól 1 éves korig a csecsemő immunrendszere megerősödik. Az anyai ellenanyagok kiürülnek, viszont a saját ellenanyagok és védekező képesség egyre stabilabb lesz. S akkor 1 éves kor után, ha nem is szopik már a csecsemő, kis esélye van a glutén érzékenységre, melyet inkább genetikus okokra vezethetünk vissza ezután . Ez a területemen jól bevált, mert a szülők betartják ezt a korhatárt.
Az anyatej kevesebb K-vitamint tartalmaz, mint amire a fiatal csecsemőnek szüksége van. Vegyes táplálás mellett a vastagbélben olyan (betegséget nem okozó) baktériumok szaporodnak el, amelyek K-vitamint termelnek. Mivel az anyatej e baktériumok fejlődését meggátolja, kizárólagosan női tej táplálása mellett K-vitamin hiány alakulhat ki a kisbabában. A K-vitamin azoknak a vérben lévő anyagoknak a képzéséhez szükséges, melyek a véralvadás normális lefolyását, az elvérzéssel szembeni védelmet teszik lehetővé. K-vitamin hiányában ezek az anyagok – az úgynevezett véralvadási faktorok – elégtelenül működnek, így vérzékenységi hajlam alakulhat ki. Spontán vérzések aránylag ritkán lépnek fel, azonban ha igen, akkor az súlyos, a központi idegrendszer károsodásához is vezethet.
- Mindezek kivédésére minden csecsemőnek K-vitamint kell kapnia az idő alatt, amíg kizárólag szoptatással tápláljuk ( általában 5-6 hónapos korig).
Ezt általában K-vitamin tartalmú ampullás készítmény megitatásával oldjuk meg havi egy alkalommal 5-6 hónapos korig.
- Étvágytalanság
Szinte minden heveny megbetegedés velejárója – sokszor első tünete – az étvágytalanság, amely azonban csak addig tart, amíg a kiváltó betegség. Ha az étvágytalanság tartós, és az orvosi vizsgálat nem mutat ki betegséget, az evés és az étvágy nehézségei nevelési problémáknak minősülnek. Ha egy kisgyermek nem akar enni, annak oka rendszerint a szülőkben keresendő.
Kisgyermekekben még gyakoribb panasz lehet az, hogy az addig jól evő gyermek egyre kevesebbet eszik, pedig a szülők a sokat mozgó gyermektől inkább egyre nagyobb étvágyat várnának el.
A baj oka többek között az, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy a csecsemőkor vége felé a tápanyagszükséglet csökken, ami nem csoda, hiszen az addig gyors súlyfejlődés jelentősen lelassul.